Átadás - átvétel (írta: tapir)
Krisztina , 2009.05.12 - 20:41
Még sose voltam vendégblogger, ez bizonyára nem véletlen, de örömmel teszek eleget a felkérésnek. Először úgy gondoltam, ha már szabadkezet kaptam, csinálok egy jó kis mp3 letöltő oldalt 90-es évek disco slágereivel. Azonban nem vagyok biztos benne, hogy Krisztina ennek nagyon örülne, így inkább maradok az oldal eredeti témájánál; a futásnál. Igaz, nem vagyok szakértő a témában, csak a saját tapasztalataimat tudom megosztani, de lehet hogy ez érdekel itt valakit. Ha meg nem, akkor így jártam és életem vendégbloggerként tevékenykedő szakaszát lezárom egy “ez is megvolt” felkiáltással.
Röviden magamról
36 éves vagyok, és immáron két hónapja heti 3-4-szer futok (eddig összesen kb. 100 km-t). Ez azért nagy dolog, mert életem folyamán sokszor belevágtam már a futásba, de tartósan 4 – 5 hétnél tovább nem sikerült fenn tartanom az érdeklődésemet. Most, hogy ez először sikerült 2 hónapig, az legfőképpen az edzéstervemnek köszönhető. Szerintem úgy könnyebb magam rávenni a futásra, ha előre le van rögzítve, hogy “na tapir ma pedig futsz bakker 20 percet”. Nekem ez a módszer eddig bevált, és tényleg csak rendhagyó esetekben (utazás, betegség miatti gyengeség) halasztottam el edzést. Az eredményeimet becsületesen rögzítettem az edzéstervemben, és Krisztinától -, aki nyomonköveti az exponenciálisan emelkedő fejlődési görbémet – kapom az újabb edzéscsomagokat. Igaz azt írta, hogy jól meggyötör majd – aminek állok elébe -, de ezidáig az volt a jellemző, hogy szép lassan haladtunk, a kezdeti 15 perces futásoktól – fokozatosan növelve – mára eljutottunk a 40 perces etapokig.
És hogy miért pont a futást választottam?
Napi 10 órát töltök gép előtt, így adja magát, hogy valami mozgás kell a kényelmes főnöki disznóbőrfotelben elernyedt izmomzatkezdeményemnek. Bár több sportággal is próbálkoztam az évek folyamán, rájöttem, hogy erre a célra nekem legmegfelelőbb sport a futás:
- Nem kell hozzá igazából semmi extra felszerelés. Sportcipője, tréningruhája, mégha csak divatból is, de bizonyára mindenkinek van otthon.
- Szinte bármikor végezhető. Tényleg csak rendkívül extrém időjárási viszonyokban nem mennék ki futni. Egy kis zápor, szél nyugodtan jöhet, még élvezetesebbé is teszi, és van mire fogni az eredményt(elenséget).
- Bárhol hódolhatunk szenvedélyünknek. Néhány száz méter összefüggő száraz földterület kell csak, és uccu neki.
- Egyedül végezhető, nem kell más(ok)hoz alkalmazkodni.
- Bármikor befejezhető az edzés, ha úgy érezzük most elég.
- Mert jól esik… Persze ez sajnos nem mindig igaz, főleg ha előre rögzített időpontokban futunk. Ebben az esetben viszont abbahagyni esik jól.
Azt, hogy “azért mert a legolcsóbb sportág” direkt hagytam ki a felsorolásból, mivel ha az ember elkezdi rendszeresen csinálni, és egyre mélyebbre ássa magát a témában, könnyen költségekbe verheti magát: jobb futócipő, sportóra, nike chip, GPS, általam még nem ismert futást segítő kütyük, stb.
Tehát akkor ezzel a beköszönő poszttal most már hivatalosan is átvettem a blog írását 4 azaz négy hetes intervallumra.
Folyt. majd még köv.
címkék: vendégblogger, bemutatkozás, futás